TEGYÜNK A FIATALOKÉRT!

A covid időszaka új területet nyitott meg számomra, a fiatalokat. Száznál több fiatal (10-18 éves) keresett meg, szinte egymásnak ajánlanak, hogy segítsek nekik, illetve szülők fordulnak hozzám segítségért. A gyerekekkel folytatott beszélgetések során kiderült, hogy az alapoktól gond van.

szomorú gyerek

Családon belüli kommunikáció hiánya, családon belüli hierarchia hiánya, egymásra szánt hasznos idő hiánya.

A szülő nem kérdez, és CSAK meghallgat, hanem kész tényekkel, megoldásokkal szolgál a gyereknek, ami nem a gyerek megoldása, nem tud vele mit kezdeni, ettől a szülő ideges, újabb hibás kommunikáció és kisiklik végleg a gyerek- szülő kapcsolata. Csak a jó jegy elvárása mindenáron, nyomás alá helyezés, az iskolában sem kapják meg a tanároktól azt a figyelmet, amit szeretnének. A gyerek csak arra vágyik, hogy elmondhassa, mi van benne, mi bántja. Ha mégis elmondja, a szülő lehurrogja, hogy ez nem probléma, hogy ő hülye és kapja össze magát.


szomorú gyermek

Eredmény: a gyerek befelé fordul, feketében jár, nem kommunikál a külvilággal.

Anime rajzok érdeklik – álomvilágba menekül -, egyre depressziósabb (agresszív is lehet), lelkileg olyan szinten eltompul, hogy már nem érez lelki fájdalmat, emiatt pengével vagdossa magát. Ebben a 1,5 évben MINDEN fiatal, akik önmaguktól írtak nekem és online segítséget kértek, ezzel a problémával küzdenek. A benne dúló feszültséget, a millió impulzust, ami éri őket, az online oktatás alatt nem tudták kikommunikálni senkivel, egymással sem, mert elmondásuk alapján „most dobjam rájuk, hisz nekik is ez a bajuk”, nem megoldás.

Az iskolai pszichológus, mint segítség, sem mindig megoldás, nem használják szívesen, illetve kevesen vannak. Persze fontos és kell, de előbb, egy nevelővel, gondozóval, tanárral beszélnék ki a dolgaikat (ezen személyek általunk és szakembereink általi felkészítése után). Ha az nem vezet eredményre, jöhet a pszichiáter.

A másik hatalmas probléma, hogy a gyerekek az otthon tapasztalt feszültségeket

egyik, vagy mindkét szülő iszik, egyik vagy mindkét szülő erőszakos, kiabál a családdal, egyik vagy mindkét szülő feszült a munkája miatt és ez otthon csapódik le)

sem tudják kibeszélni senkivel, nem kapnak soha sehol POZITÍV megerősítést önmagukról, nem kapnak motiválást, sem motiváló szavakat.

szomorú gyermekEmiatt nincs jövőképük, viszont a 100%-os feszültség bennük van. Ezt a feszültséget az iskolában egymáson vezetik le. Csúfolódás, kiközösítés, fizikai bántalmazás, megfélemlítés. Emiatt sokan írnak, hogy rettegve mennek iskolába, nem akar élni, legszívesebben öngyilkos lenne. A hírekben szinte hetente említenek öngyilkos tinit. Ezek a gyerekek időzített bombák. És nincs kivétel!

Ez a társadalmi jelenség nem válogat. Mindegy neki, kinek a szülője milyen vallású, politikai hovatartozású, lecsap kegyetlenül, és ezt orvosolnunk kell, mert egyre több az öngyilkos gyerek.

Célunk megelőzni azt, hogy a gyerekek tömegesen depressziósak, öngyilkosok legyenek.